A közgazdaságtan születése óta komoly fejtörést okoz, hogy mitől van valaminek értéke, és ahhoz miként is viszonyul az ára.
A bitcoin erre a problémára még egy jó nagy lapáttal rátesz, ugyanis virtuálisan létezik, és még arról sincs igazán egyetértés, hogy pénzként vagy más eszközként tekintsünk-e rá. Az alábbi írásban egészen az értékelméletekig nyúlunk vissza, hogy jobban megértsük a bitcoin természetét. Úgy találjuk, hogy semelyik irányzat nem zárja ki, hogy egy virtuális kriptopénznek értéke lehessen. A bitcoint akár fizetőeszközként, akár csak „digitális nyersanyagként” definiáljuk, képes lehet értékőrző szerepet betölteni, ami önmagában is értéket képvisel. Minderre az ő esetében nem az emberek által megszokott fizikai tulajdonságok jelentik a garanciát, hanem a matematika és a kriptográfia. Elméleti szempontból tehát nem látjuk annak az akadályát, hogy az aranyhoz hasonlóan értéket tulajdonítsanak neki az emberek. A gyakorlati probléma csak az, hogy nem biztos, hogy fognak.
Nullát vagy dollármilliókat ér a bitcoin?
A legtöbb embert csak az érdekli a világ első működő kriptopénzével kapcsolatban, hogy éppen hova tart az ára, és hogy meggazdagodhatnak-e vele vagy sem. Talán sokan nem is gondolnak bele, hogy itt nem egy klasszikus pénzügyi eszközről van szó, amit a jövőben várható pénzáramlások alapján be lehetne árazni. A bitcoin értéke nem egy sima befektetési kérdés, amit ki lehetne számítani, hanem egy mélyen elméleti probléma.
A kiinduló helyzet ugyanis az, hogy nem egyértelmű, pontosan mi is a bitcoin belső értéke, vagy hogy egyáltalán van-e olyan neki. Tíz évnyi áremelkedés erősen azt sugallja, hogy valami miatt értékes, csakhogy erről máig nincs egy általánosan elfogadott nézőpont.
Amikor a bitcoin, vagy akár más kriptopénzek értékéről gondolkodunk, legalább három egymáshoz kapcsolódó kérdéssel találhatjuk magunkat szembe. Ezek pedig tömören így tehetők fel:
- Miért gondoljuk azt, hogy egyáltalán van bármi értéke is?
- Milyen belső mechanizmus garantálja ezt az értéket?
- Milyen külső tényezők befolyásolják még az értékét?
Jól látszik, hogy több dolgot is tisztáznunk kell az érték témakörében, és ezek egyike sem éppen magától értetődő. Emiatt érdemes lehet őket inkább külön-külön vizsgálni, és ezért így teszünk mi is. Ebben az írásban kizárólag az első kérdést járjuk körbe (külön cikkekben foglalkozunk majd a további pontokkal), vagyis kissé átfogalmazva azt, hogy egyáltalán lehet-e bármiféle értéket tulajdonítani a bitcoinnak. Ennek a kiderítéséhez viszont az értékelméletek áttekintésével kell kezdenünk.
Mitől lesz egyáltalán valami értékes?
Az értékek elmélete és az árak alakulása a közgazdaságtudomány legrégebbi problémái közé tartozik. Egészen a 18. századik nyúlik vissza az arról való gondolkodás, hogy miből is eredeztethető valaminek az értéke. A korai elméletek úgy próbálták a jelenséget megragadni, hogy a munkából származtatták az érték kialakulását. Úgy tartották, hogy a befektetett munka lehet a legfontosabb meghatározója egy jószág értékének. Hiszen logikusan hangzik, hogy minél többet kell valamiért dolgozni, az annál értékesebb kell, hogy legyen.
Adam Smith, a közgazdaságtudomány atyja, bár elfogadta a munkaérték-elmélet bizonyos alapvetéseit, azt gondolta, hogy az nem elég az árak pontos magyarázatához. Így aztán tovább gondolta mindezt, és a költségek (például a bérek) számbavételével fejlesztette tovább ezt az irányt.
Ezt követően a 19. században találták ki a szubjektív értékelméletet, ami lényeges pontokban mondott ellent a munkaérték-elméletnek. Ebben a szemléletben a javak értéke a fogyasztóikon múlik. Nem számít, hogy mennyi munkát fektettek az elkészítésükbe, hanem csak az, hogy mennyi további hasznot nyújt a fogyasztó számára annak a megszerzése.
Ez az elmélet már képes volt feloldani azt a híres ellentmondást, hogy a gyémánt miért értékesebb a víznél. Hiszen a víz az életünk legalapvetőbb hozzávalója, míg a gyémánt lényegében haszontalan – szólt az érvelés. A szubjektív értékelmélet pedig azt mondta, hogy igenis a víz az értékesebb, csak éppen sokkal több van belőle, emiatt pedig egy újabb pohár vizet már alig értékelnek a fogyasztók a nagyon ritka gyémánttal szemben. A víz tehát hiába nagyon hasznos, ha a gyémánt határhaszna nagyobb. Az ugyanakkor, hogy mennyit ér számunkra plusz egy gyémánt nem attól függ, hogy mennyire nehéz azt kibányászni, vagy hogy milyen belső tulajdonságai vannak, hanem a tulajdonlásához társított személyes ítéletünktől.
A fentiekhez hasonló értékelméleteket némi egyszerűsítéssel élve objektív és szubjektívirányzatokra oszthatjuk. Az objektív szemlélethez kapcsolódik a javak belső értékelmélete, amely szerint vannak olyan tulajdonságok, amik önmagukban egyértelműen értéket képviselnek. A szubjektív irányzat bár ezzel ellentmond, vannak olyan fajtái is, amelyek a kettőt ötvözik. Vagyis azt mondják, hogy egy jószág értéke a tulajdonságai alapján valamennyire objektíven is elemezhető, de összességében az nem elég a teljes képhez és a piacon kialakuló árak megértéséhez.
A közgazdaságtudományban máig megoszlanak az egyes értékelméletekkel kapcsolatos nézetek, ugyanakkor ezek részeként az olyan koncepciók, mint a határhasznosság, vagy éppen a helyettesítési határarány, igen fontos helyet foglaltak el a tudományos főáramban.
Mit tudunk ezek alapján a bitcoin értékéről nyilatkozni?
Itt két fontos megállapítást máris tehetünk: egyrészt, hogy mind a munkaérték-elmélet, mind annak a teljes költségelmélettel való kiegészítése szerint van értéke a bitcoinnak. A belső értéket a legtöbb elmélet a gyártási folyamatból és a felmerülő költségekből próbálja megbecsülni, amely elemzés a bitcoin esetében is egyértelműen elvégezhető. Nem biztos, hogy értelmes ez alapján értéket becsülni, de annyi kijelenthető, hogy ilyen megközelítés szerint igenis létezik belső értéke a bitcoinnak.
A másik fontos észrevételünk, hogy a szubjektív értékelméletből kiindulva is hasonló következtetésre juthatunk. Ebben az esetben az adhat a bitcoinnak értéket, hogy egy gazdasági szereplő azt fontosnak tartja a saját érdekei eléréséhez. Márpedig ennek egyértelmű megnyilvánulásait láthatjuk ma a kereskedelem igen széles spektrumában (az itt mellékes, hogy egyelőre főként a feketepiacon).
A neoklasszikus közgazdaságtanban a javak értékét már sokszor csak szimplán a versenyzői piacon kialakult árakkal teszik egyenlővé. Ebben a szemléletben az értékre adott válasz igencsak leegyszerűsödik, hiszen így annyit ér a bitcoin, amennyit a piacon adnak érte. Ahogy viszont fentebb bemutattuk, az olyan elméletek szerint is lehet értéke a bitcoinnak, ahol nem tesznek egyenlőséget a piaci ár és a jószág gazdasági értéke között.
Pénz vagy csak értékőrző?
Eddig a bitcoinról úgy beszéltünk, mint egy jószágról, ami a közgazdasági szóhasználatban egy olyan általános dolgot jelent, ami alkalmas az emberi szükségletek kielégítésére. Ez tehát egy igen tág fogalomkör, amibe még a csereeszközként használt pénzt is beleértjük. A fenti következtetések tehát akkor is megállják a helyüket, ha csereszközként funkcionáló pénzként vagy valamilyen más nyersanyagként is tekintünk a bitcoinra.
A történelem során egyébként a nyersanyagok és a pénzek sokszor átfedésben voltak egymással. Különböző anyagok és használati eszközök egész sora töltötte be ideiglenesen a pénz szerepét. Némelyiknek konkrét használati értéke is volt, mint például a sónak vagy az állatok prémjeinek, de volt olyan is, ami nem volt különösebben jó semmire. Például az olyan nemesfémeket, mint az aranyat vagy az ezüstöt régen főként díszítésre és fizetésre használták, hiszen egyéb praktikus hasznuk az elektromosság elterjedéséig nem volt.
Legkésőbb a 20. század során ezek az anyagok mind elvesztették a pénzjellegüket, de mégsem dobták ki őket a kukába, mert az emberek értéket tulajdonítottak nekik. Ez az emberi hozzáállás volt a kulcs abban, hogy például az aranyra értékőrzőként tekintettünk (és tekintenek sokan ma is).
Elképzelhető tehát olyan felállás is, ahol a bitcoin nem bizonyul kellően praktikus pénznek, de értékőrzésre ennek ellenére alkalmas marad, miután az áringadozásai lecsillapodtak. Mindenképpen megjegyeznénk azért, hogy ezzel a megállapítással nem ért mindenki egyet, sokan az értékőrző funkciót csak akkor látják teljesülni, ha a bitcoin pénzként is sikeres. Maga Satoshi Nakamoto pedig egyértelműen pénznek és nem szimpla digitális nyersanyagnak szánta a bitcoint. A közösség legrégebbi bástyája, a Bitcoin.org pedig szintén kizárólag pénzként definiálja a bitcoint. Sőt, az oldalon abból vezetik le az értékét, hogy az mennyire tud hasznos fizetőeszköz lenni.
A gazdasággal szorosan összefonódó pénzzé azért nem gondoljuk, hogy reálisan válhat, mert rendkívül merev korlátokat építettek a pénzkínálatába. Pont olyanokat, mint amilyen például az arany kínálatát is jellemzi. Ez a tulajdonsága márpedig összeférhetetlenné teszi a bitcoint a nominálisan folyamatosan növekvő gazdaságokkal, ahol az egyre több tranzakcióhoz folyamatosan növekvő pénzmennyiségre van szükség.
A misztikus feltaláló kezdeti szándéka tehát nem biztos, hogy meg tud valósulni, de a fenti levezetésünk szerint ez nem jelenti azt, hogy ennek a kriptopénznek ne lehetne jövője. A történelemben először pénzként majd később menedékeszközként kiemelkedő arany a bizonyíték rá, hogy nem kizárólag fizetőeszközként lehet sikeres (értékes) a bitcoin. Pusztán az is elegendő lehet, ha képes biztonságos értékmegőrzésre. Márpedig erre technikailag tökéletesen alkalmas, a probléma kizárólag a magas áringadozásából ered, amit pedig az elterjedési szakasz sajátosságának tekinthetünk.
Az elmúlt évszázadok során az arany volt a legsikeresebb az értékőrzésben, mert nem korrodál, kellően ritka (de azért nem túl ritka), megmunkálható (kis részekre osztható) és mert az emberek úgy döntöttek, hogy mindez értéket képvisel. Semmi nem zárja ki, hogy ehhez hasonló virtuális feltételek mellett az emberek a bitcoint is elfogadják majd úgy, mint régen az aranyat.
Elméletileg értékes. Gyakorlatilag is, ha az elméletet elhisszük
A bitcoin az arany vonzó fizikai jellemzőit a virtuális térben hozta létre: tartós, hordozható, könnyen felismerhető, apró részekre osztható és mégis szűkös erőforrás. Mindezeket a fontos tulajdonságait pedig a matematika és a kriptográfia garantálja.
Elméleti szempontból tehát semmi akadálya annak, hogy a bitcoin komoly értéket képviseljen. Sőt a blokklánccal párosított története egészen olyan mintha feltalálták volna a virtuális világ kincsét: egy megmásíthatatlan és szűkre szabott „digitális nyersanyagot”. Csakhogy az elterjedéséről és a konkrét értékéről az aranyhoz hasonlóan most is az emberek döntenek majd. Sem a pénznek, sem az aranynak, sem pedig a bitcoinnnak nincs értéke, ha a többség nem gondolja úgy.
Forrás: Portfolio.hu